NAGYPÉNETEKI KERESZTÚT

Narrátor

Kedves testvérek!

A Kazincbarcikai Don Bosco Oratórium és a templom Gaudium kamarakórusával közös imádságra hívunk mindenkit. A szereplők próbálják átadni, hogy a mi Urunk mily nagy kínnal vitte fel bűneinket a Golgota hegyén a keresztfára, hogy nekünk embereknek szabadulást hozzon és üdvözítsen bennünket.

Ebben a misztériumjátékban megkérjük a kedves Testvéreket, hogy maradjanak velünk és

őrizzük meg az imádságos lelkületet, imádkozzunk Magyar hazánkért és népünk megtéréséért!

Rövid csendben helyezzük magunkat Isten jelenlétébe. (…)

0. állomás

ének 1

A keresztfához megyek

Evangélista:

Jézus kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. Jézus tudta, mi vár rá.

A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendőben Kaifás volt a főpap, ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy "jobb, ha egy ember hal meg a népért."

Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tőlük:

I. állomás Pilátus előtt

Pilátus:

Mivel vádoljátok ezt az embert?

Nép:

___Ha nem volna gonosztevő nem hoztuk volna eléd.

___Nekünk senkit sem szabad megölnünk.

___Ítéld el te!

___Pilátus:

___Te vagy a zsidók királya?

Jézus:

Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam? Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.

Pilátus:

Tehát király vagy?

Jézus:

Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.

Pilátus:

Mi az igazság?

Nem találok ebben az emberben semmi bűnt.

(megmossa a kezét-Ruben oldalról be és hoz kancsót és vizet, kendőt)

de a kedvetekért megostoroztatom a zsidók királyát, de én ennek az igaz embernek a halálában nem vagyok részes!

Jézus lemegy középre, Pilátus és a katonák oldalra, ahonnan majd a keresztet kihozzák

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

Evangélista:

A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Már az ő vállán és a mi vállunkon a kereszt az Isten fia, a Megváltó elindult a kivégzés helyszínére tudta, hogy mindennek meg kell történnie.

(Jézus az evangelista és elmélkedés szövege alatt kimegy középre, vállára teszik a keresztet, a katonák közrefogják)

Elmélkedés1

Felettünk is hányszor ítélkeztek igazságtalanul! Hányszor taposott rajtunk keresztül Nyugat és Kelet, hányszor lett földönfutóvá a magyar, hogy "nem lelé honját a hazában" és a világban. Hányszor hullottak el "legjobbjaink a hosszú harc alatt", hányszor kezdtünk újra hazát építeni… De ahogy Te, Uram, vállaltad a sorsod, mi is vállaljuk magyar sorsunkat… vállaljuk múltunkat, vállaljuk jelenünket és építjük jövőnket. Mert tudjuk, hogy nem hangzatos szólamokat, nagy szavakat vársz tőlünk, hanem ennél nehezebbet: a csendes, igazi hűséget Hozzád és a hazához!

Ének 2

Jézus bűnbánat útja (az ének alatt elindul a keresztút, mindenki hátra vonul a néppel együtt)

III. állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

(elindulnk a kereszttel Jézus a földre rogy)

Katonák 1

Állj már fel!

Katonák 2

Ha Isten fia vagy akkor hol vannak most az angyalaid?!

Katonák 3

Mi van nem bírod?

Katona 4

Még csak az elején vagyunk.

(A kép megáll, megmerevedik)

elmélkedés2

Egyik nagy nemzeti bűnünkért, a káromkodásokért és trágár beszédekért akarunk most engesztelni, Urunk! Éppen ezen a helyen, ahol az elmúlt évtizedekben durva ajkak és romboló kezek szentségtelenítették meg nevedet és Neked szentelt Kálváriáidat. Engesztelünk a tengernyi káromkodásért utcán, autóbuszon, iskolában, sajtóban, tévében, rádióban és a családban, ahol a gyerekek szüleiktől tanulják a káromkodást és az istentelen, durva beszédet. Szép magyar nyelvünket ne a Te gyalázásodra, vagy ártatlan lelkek megfertőzésére használjuk, hanem bocsánatkérésre és a Te dicsőítésedre.

IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik

-Jézus felkel és megy tovább, közben találkozik édesanyjával az úton és megáll a kép-

Mária

Fiam!

Jézus

Ne félj anyám, mindent újjá alkotok!

elmélkedés3

Micsoda fájdalmas találkozás! Csak az anyai szív érezheti át így gyermeke sorsát, mint a Szűzanya. Hazánkban is mennyi összeszoruló anyai szív, mennyi anyai könny! A tékozló fiúkat és tékozló lányokat hiába hazaváró édesanyák könnye, a frontról haza nem térő férjekért és gyermekekért ontott könnyek, gyermeküket fiatalon eltemető édesanyák könnye, a lélekben meghalt, csak testben élő gyermekekért hullatott könnyek…! És az anya után hiába kiáltó gyermekek könnye, a megszületni nem engedett, anyaméhben megölt gyermekek néma sikolya! Tengernyi könny! Anyáké és anyátlan gyermekeké. A síró anyáknak és anyátlanoknak kérjük: "Mutasd meg, hogy Anya vagy! Most segíts meg, Mária!"

Ének 3

Stabat Mater

V. állomás: Kényszerítik a cirénei Simont, hogy segítsen vinni a keresztet.

Evangélista:

A Megváltó már kínoktól szenvedve arcán vöröslő fájdalommal hordozza, bűneinket a vállán, de senki sincs aki önként jelentkezni, segíteni vinni a nehéz keresztet. Nem sokkal később Cirenéből jött egy Simon nevű ember, akit kényszerítettek, hogy ő vigye Krisztus keresztjét.

Katona:

Hé, te ott, gyere ide, te viszed tovább!

C. Simon:

Nem értem miért nekem kell rajta segítenem, hiszen nem is ismerem.

Katona:

Nem látod, mindjárt meghal, mielőtt fölérnénk, nem tudja mi vár még ő reá!

(Két katona odamegy és közrefogva odahozzák)

Elmélkedés4

Hazánk történelmi keresztútján is akadtak szép számmal, akinek nem volt "drágább gyöngy élete, mint a haza becsülete". Akadtak királyok, hősök, szentek, írók, költők, tanárok, hős papok, orvosok és tudósok, mind-mind a magyar haza Cirenei Simonjai. És a névtelen hősök milliói, kik a hazáért harcolhattak, mert "szolgaföldben nem nyughattak".

VI. állomás: Veronika letörli a vért Jézus arcáról.

Evangélista:

Nem sokkal később újabb ember segített Jézusnak enyhíteni az ő fájdalmát, kendőjét nyújtotta Veronika, cserébe a Megváltó arcát adta neki, amit Veronika szívében hordozott élete végiég.

(Veronika odamegy Jézushoz, megtörli az arcát –

Veronika megáll szétnyitott kendővel, benne a Jézus arccal)

Elmélkedés5

Hazánkban is millió a könnyes szem és néha patakokban folyt a vér… Mind Veronika után kiált! Mert egy Veronika nem győzi! És mindig akadtak Veronikák: Árpádházi Szent Erzsébettől, Szent Margittól, Kanizsai Dorottyán át a névtelen apácák százai, ezrei, akik árvaházakban, kórházakban hősi szeretettel töröltek könnyeket, verítéket a magyar arcokról. Vagy hősi anyáink, akik – míg apáink a hazáért harcoltak – vetettek, arattak a család mindennapi kenyeréért – magyar édesanyák! Neveljetek a hazának lányaitokból új Veronikákat! Mert szükség volt eddig is, most is és ezután is – még inkább! Leleményes szeretetükre, könnyeket elállító mosolyukra, a bűn vérzivataraiban óvó enyhejükre! Jutalmuk az, ami Veronikáé volt. Ő a kendőjébe, a mai Veronikák a szívükbe rajzolt Krisztus-arc ajándékát kapják és adják tovább az új magyar szívekbe.

VII. állomás: Jézus másodszor esik össze.

VIII. állomás: Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal.

Evangélista:

Jézus halad a vesztőhely felé sokan követik, őt az úton van, aki együtt érző szívvel van, aki közömbösen, de van, aki megvetéssel. Van, aki otthonából kíséri végig a Megváltó szenvedését. Akadtak olyan emberek akik könnyüket nem sajnálták azokban az órákban.

Jézus összeroskad – jönnek az asszonyok, szinte odafutnak

asszony1   Ne tegyétek ezt vele!

asszony 2  miért te teszed ezt velünk?

asszony 3  Ne hagyj itt minket Jézus!

asszony 4  Uram hallgass meg minket!

Jézus:

Ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket.

Elmélkedés6

"Ne rajtam sírjatok, hanem magatokon és gyermekeiteken" – mondtad a síró asszonyoknak. Bárcsak ezt ne mondtad volna Urunk! Mert egy nemzetnek mindene a jövője, az ifjúsága.

"Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?
Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?"
– kérdezi a költő.
Szép énekünk is csak múlt időben idézi egykori valóságunkat:
"Virágos kert vala híres Pannónia,
mely kertet öntözé híven Szűz Mária.
Katolikus hitnek bő volt szép virága,
Be megsötétedett örvendetes napja."

Mi mégis hisszük, hogy eljön az idő, amikor nem kell az anyáknak gyermekeiken sírni. Hisszük, hogy jövendőnk feslő bimbói már itt állnak köztünk! Kereső
fiataljaink rátalálnak az igazság útjára, Reád, Urunk, ha még a keresztúton is. Ebben bízva átalakíthatjuk énekünket:

Virágos kert lesz megint híres Pannónia,
mely kertet csak öntözze, kegyelmével öntözze
a Magyarok Nagyasszonya!

IX. állomás: Jézus harmadszor esik össze.

Evangelista

Bár segítik Jézus keresztjét vinni, de a kimerültségtől, a sok kíntól harmadszorra is földre zuhan a megváltó.

Ének 4

Salvator Mundi

X. állomás: Jézusról letépik a ruháit

Evangélista:

Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Megfosztották ruháitól és epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik.

Evangélista:

Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya." Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták:

"Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad!

Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!"

"Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.

Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja.

Hiszen Te magad mondottad: Isten Fia vagyok."

evangelista

Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

XII. állomás: Jézust meghal a kereszten

Evangélista:

Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott:

Jézus:

"Eloi, Eloi, lamma szabaktáni"

Evangélista

Ez annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?" Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: "Lám, Illést hívja." Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki.

……………..

Lám Illést hívja

Farizeus:

"Hadd lássuk eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!"

Evangélista

Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

(Csend) Miatyánk

Evangélista

A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt." Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik.

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

XIV. állomás: Jézus testét a sírba helyezik.

Evangélista

Az előkészület napja volt. A zsidók arra kérték Pilátust, töresse meg a keresztrefeszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről, nehogy szombaton is a kereszten maradjanak a holttestek, az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. El is mentek a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontját ne törjétek!" Vagy egy másik helyen: "Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."

Evangélista

Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – bár a zsidóktól való félelmében csak titokban –, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirhaés aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.

(Jézus testét leveszik a keresztről és elviszik oldalt a keresztelő kúthoz, az énekkar és a gyerekek mögé. a szereplők összezárnak mint egy sirbolt ajtó. Mindez néma csöndben történik meg.)

elmélkedés7

Uram, Te azért jöttél, hogy ne a sír legyen a végállomás. Halottainknak mi is drága síremlékeket állítunk, de ráírjuk: "Csak a teste!" És feltámadást várunk. Mert nagyböjtjeinkre, nagypéntekjeinkre mindig feltámadást várunk. Minden névtelen sírdomb vagy tömegsír mellett is feltámadást várunk! Minden reménytelenségben, sötét éjszakában is ezt kiáltom: hiszek a feltámadásban és hiszek magyar hazám feltámadásában is!

Ének 5

Mi pedig dicsekedjünk